A Cseppkőjátékok A dramatikus zene felfedezése című könyvből erednek. Ott kezdtem el kísérletezni azzal, hogy bizonyos modern és posztmodern zeneműveket elemezzek a zenedramatológia eszköztárával (vagyis hogy a dramaturgia szaknyelvét zeneművek elemzésére használjam fel).
A megszületett mintaelemzéseket – a könyvből átvett barlang-metaforát továbbépítve – „cseppkőjátékoknak” neveztem el, utalva arra is, hogy e szövegek egyben olyan gondolatkísérletek, melyek révén új megvilágításba helyezhetjük a művekben megjelenő „határátlépéseket, kivezetéseket”.
A vizsgálódás körét több irányba is kiterjesztettem: egyrészt fókuszba kerültek a klasszikus zenei múlt olyan kivételes művei, mint Monteverdi Orfeo című operája, vagy Beethoven IX. szimfóniájának 4. tétele. Másrészt a vizsgálat kiterjedt a könyv második és harmadik részében szereplő gyakorlatok, játékok, illetve a konkrét alkalmazások területére is, így a Cseppkőjátékok a dráma, a színház, a zene és a pedagógia komplex viszonyrendszerének gyakorlati oldalát is elemzés tárgyává teszik, mint ahogy terepet adnak arra is, hogy alkotói és pedagógiai tapasztalataimat is megoszthassam az érdeklődőkkel. (Pap Gábor Papesz)
vagy másik előszó a Praxishoz
Az írás alapvető célja, hogy hangsúlyozza azt a tételt, hogy minden pedagógiai mozzanat közül azok a legeslegértékesebbek, melyek egy adott személy vagy csoport (legyenek gyerekek vagy felnőttek), alkotókészségét építik.
A zene szerepe a Fodor Mihály Színjátszótáborban
ORFEUSZ/ MONTEVERDI/HARNONCOURT/PONNELLE
Mitikus hős-e Orfeusz vagy gyarló ember? Legenda szülte képzelt személy vagy élő alak? Mi motiválta vajon jobban Monteverdit (és a szövegíró Alessandro Striggio-t) a róla szóló favola in musica megalkotásában: a történet, a zene vagy a dráma? Mi volt előbbre való számára: az énekhang vagy az instrumentum? Az 1975-ös Harnoncourt nevéhez fűződő előadás, mely szinte „kópiája” az 1607-es ősbemutatónak vajon „múzeum” vagy ma is érvényes színház? „Színházat” vagy „filmet” rendezett Ponnelle, amikor ma is elérhető adaptációt készített belőle 1978-ban? Mai szemmel klasszikusnak vagy modernek (netán posztmodernek) tekinthető-e az előadás, a film? Milyen nézőket láttak lelki szemeik előtt az alkotók, amikor a mantuai herceg „zártkörű farsangi partiját” kinyitották egy másik kor nézői számára: közönséget vagy közösséget?
Zenedramatológiai gondolatkísérlet a Beethoven Örömóda-tételéről
A Cseppkőjátékok megírását a Nemzeti Kulturális Alap Színházi Kuratóriuma támogatta.
