A Cseppkőjátékok A dramatikus zene felfedezése című könyvből erednek. Ott kezdtem el kísérletezni azzal, hogy bizonyos modern és posztmodern zeneműveket elemezzek a zenedramatológia eszköztárával (vagyis hogy a dramaturgia szaknyelvét zeneművek elemzésére használjam fel).
A megszületett mintaelemzéseket – a könyvből átvett barlang-metaforát továbbépítve – „cseppkőjátékoknak” neveztem el, utalva arra is, hogy e szövegek egyben olyan gondolatkísérletek, melyek révén új megvilágításba helyezhetjük a művekben megjelenő „határátlépéseket, kivezetéseket”.
A vizsgálódás körét több irányba is kiterjesztettem: egyrészt fókuszba kerültek a klasszikus zenei múlt olyan kivételes művei, mint Monteverdi Orfeo című operája, vagy Beethoven IX. szimfóniájának 4. tétele. Másrészt a vizsgálat kiterjedt a könyv második és harmadik részében szereplő gyakorlatok, játékok, illetve a konkrét alkalmazások területére is, így a Cseppkőjátékok a dráma, a színház, a zene és a pedagógia komplex viszonyrendszerének gyakorlati oldalát is elemzés tárgyává teszik, mint ahogy terepet adnak arra is, hogy alkotói és pedagógiai tapasztalataimat is megoszthassam az érdeklődőkkel. (Pap Gábor Papesz)