Kultúra és társadalom a 70-es évek végén Magyarországon
Ez a könyv – akárcsak ikertestvére, A Katona és kora. A kezdetek című kötet – időutazás a 70-es évek végének Magyarországára. Egy rég elmúlt, de sok szempontból máig velünk élő korszakba.
Sokféle történet, sokféle ember, sokféle szándék jelenik meg ebben a könyvben. Hisz számtalan szinten sok minden történik egyazon időben. A könyv a kor egyik főszereplőjének, Aczél Györgynek a megidézésével kezdődik. Mivel a korszak névadója, Kádár János – ahogy Lányi Gusztáv írja – sem világfias könnyedséggel, sem természetes magabiztossággal nem rendelkezett, ezért szüksége volt egy olyan színészre, aki a politikai dramaturgia mestereként a rendszer arcát adja. Nemcsak a hazai alkotó értelmiséget hálózza be finom, szövevényes játékaival, hanem a Nyugat előtt a rendszer ideológusát alakíthatja. E szerepében Aczél a Kádár-kori Magyarország átfogó bemutatására vállalkozott. Szavaiból – figyelmes időutazóként – nemcsak azt hallhatjuk ki, hogy miként igazolta önön létét a szocializmus, hanem azt is, hogy miképp működött valóságosan. Eközben azt is felfedezhetjük, hogy mi mindent próbált ebből elfedni vagy átszínezni Aczél – beleérve ebbe az általa irányított kultúrpolitika valódi természetét is.
Megidézi a könyv a kor kulturális életének másik főszereplőjét, Pozsgay Imrét is. Ő egy új politikusi nemzedék képviselőjeként lépett kulturális miniszterként a nagypolitika színpadára. Aczél és Pozsgay nyilvánosság előtt rejtett konfliktusai csak felnagyítják a rendszer ellentmondásait, és még hektikusabbá teszik az egyébként sem elvek mentén irányított kulturális életet. Ki nem adott könyvek, be nem mutatott drámák, leállított színházi próbák, botrányos vendégjátékok, külvárosi utánjátszó mozikba száműzött filmek nyomába eredve megismerhetjük a cenzúra természetét, amiről Aczél és Pozsgay is egybehangzóan állítják, hogy ismeretlen fogalom a szocializmusban.
De kik voltak a kor valódi hősei? Ezt keresi a szerző a filmvásznon, a színpadokon. A könyv számtalan története, felbukkanó alakja arról is áttekintést ad, hogy milyen emberi minőségek, szándékok és törekvések léteztek a korban. A 70-es évek vége ezt adta át a 80-as éveknek, és a rendszerváltás utáni Magyarország is csak ebből gazdálkodhatott.
Tartalomjegyzék
Használati útmutató egy időutazáshoz (Előszó)
I. Aczél rendszere
Hogyan működött a szocializmus?
Aczél és Kádár ● Egy elmaradt vita ● Aczél György interjúi és beszélgető könyvei ● Mi az, hogy szocializmus ● Útban az igazságosság felé? ● Az elvek és a valóság ● „Vörös burzsoázia” ● Kié a hatalom ● Az egypártrendszer ● Mi legitimálja a rendszert? ● Fogyasztás szocialista módra ● Paternalizmus és kreativitás ● Létbiztonság és munkaerőhiány ● A hatékonyság problémái
A szocialista kultúra politikája
A kultúra támogatása ● A három T elve ● „Marxista hegemónia és szocialista nemzeti egység” Van-e cenzúra? ● Az ellenzékiek ● A nemzetiségi kérdés ● A kasztok ellen ● Aczél, a patrónus
A kultúra mint szépségtapasz
A gazdaságirányítási reform leállítása ● Kádercserék és Aczél leváltása 1974-ben ● A művelődéspolitikai irányelvek elfogadása ● Aczél miniszterelnök-helyettesként
II. A miniszter színre lép
Az alkotás és a beavatkozás szabadsága
Pozsgay, a pártértelmiségi ● Útja a hatalomba ● Mire való a Kulturális Minisztérium? ● A három T őre ●A kísérletezés joga? ● A negyedik T: tétovázás ● Pazarló viszonyok
Alattvalóból autonóm állampolgár?
Az 1976-os közművelődési törvény ● Pozsgay miniszteri expozéja ● Történelmi vereségek, kulturális nyereségek ● Zavarok és irányelvek ● Népművelés helyett közművelődés ● Anyagi javak kontra műveltség ● Szocialista parlamenti rituálé * A kultúra tágabb felfogása ● Elvek és valóság
III. Filmszemle avagy a valóság arcai
Korunk tükre: a népművelő
Kardos Ferenc filmje, az Ékezet ● Fogaskerekek a szerkezetben? ● Meg nem élt életek ● A hiába keresett szabadság ● Tükröt tartva ● Korkép vagy kórkép?
Fiatalok tekintetében
A X. Magyar Játékfilmszemle ● Filmek fiatalokról ● Zsombolyai János filmje, a Kihajolni veszélyes ● „Lázadások, kompromisszumok, megalkuvások hálójában” ● Repedések a ráció falán ● Egy vasútállomás anatómiája ● Nemzedéki abszurditás ● Gaál István filmje, a Legato ● Elhallgatott konfliktusok ● A puha diktatúra kultúrviszonyai között
A kultúrpolitikus és a (film)valóság
Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes előadása a pécsi filmszemlén ● A 60-as évek magyar filmes hagyománya ● Szabó B. István filmfőigazgató tanulmánya ● A filmcenzúra működése ● Bódy Gábor a régi filmes fikciók devalválódásáról és az új nemzedék törekvéseiről ● A film és a közönség viszonya
„Rá kell száradnom a lelkiismeretükre”
A Küldetés – Kósa Ferenc portréfilmje Balczó Andrásról ● Az autentikus létezés keresése ● A morális számonkérés ● A maffiaszellemmel szemben ● „A légkört kell tisztává tenni” ● A Küldetés fogadtatása ● A portré mint példázat és stilizáció? ● Balczó a rendszerváltás után
Lehet-e győzni?
Egy elfelejtett és egy legendás film a bokszról: Rényi Tamás K.O.-ja és Sylvester Stallone Rockyja ● A valóság és a filmes mítosz ● Emberi kapcsolatok a magyar és az amerikai filmben ● Intézmények és mechanizmusok ● Korabeli fogadtatás ● Rényi Tamás halála
IV. A Csurka-probléma
Konformisták lázadása
Dömölky János filmjei Csurka István forgatókönyveiből: A kard (1977), Amerikai cigaretta (1978)
„Létezés-technika, túlélés-technika”
Csurka István és nemzedéke ● Szerepek és vétkek ● A bohém világban ● Első darabja, a Ki lesz a bálanya? (1962) ● A darab színpadon és tévében ● „Konfliktus nélküli dráma” ● Értelmiségi magatartás változatok és cselekvéslehetőségek ● A Deficit (1967) ● Szerepek és játékok ● Feleségcsere ● Próbatételek ● A hazugság törvénye ● „A végső dolgok homályba vesznek” ● „Kivárni a 12 esztendőt” ● Horvai és a színészek ● „Világos és sötét változat” a Pesti Színházban ● „Nem lehet megfontolásokkal írni” ● Nagytakarítás és előadásai ● Csurka szatírái ● „Ha csekély a szabadság” ● „Társadalmi jelzésnek jobb, mint drámának” ● „Élni kellett” ● Csurka utóélete
V. Színházi változások
Drámáról vitázva
A 70-es évek magyar drámája ● A magyar dráma három útja ● Történelem, parabola, irónia ● Szatirikus drámaírók ● Színházi stílus, drámai stílus
Lesznek változások
Pozsgay Imre miniszteri interjúi ● Művészet és közéletiség ● Szocialista politikai kultúra ● A kísérletezés korlátozott joga? ● A kaposvári Állami Áruház példája ● „A rendszer gyökereit mardosó mű” ● Lesznek változások ● Pezsgő, problémaérzékeny kulturális élet?
A változások évada
Az 1977/78-as évadról szóló összefoglalók ● Fővárosi színház, Vidéki színház, Amatőr színpad ● A hagyományos színházi nyelv kifáradása ● A kellemes színház ● Budapesti társulatok ● A Nemzeti Színház ● A Madách Színház ● A Vígszínház és Ljubimov ● „Az új színház” ● Kaposvári színház ● Szolnoki színház ● Kecskeméti színház ● A Stúdió „K” és a Woyzeck ● Változások – kérdőjelekkel
„Színházeszmények erőpróbája”
Az új Nemzeti Színház nyitó előadása, a Székely Gábor rendezte Danton halála ● Felfokozott várakozás ● Forradalmi mű vagy kiábrándulás a forradalomból ● „Belenézni a valóság szörnyű arcába” ● A történelem mechanizmusai ● „Ha a klasszikusokat átszabják” ● Látványszínház ● Színészszínház ● Egyszeri alkalomra?
Epilógus
Pozsgay és Aczél
„Nincsenek kényes kérdések” ● Egy cinikus korral szemben? ● „Adminisztratív intézkedések” * „Az érdekviszonyok tisztázatlansága”
Bibliográfia