A kötet első darabja, Jeli Viktória és Tasnádi István közös munkája valójában két egyenrangú, önállóan is olvasható dráma. Így fogta fel ezt az ősbemutató is: a nézők a párhuzamosan futó történetek közül véletlenszerűen vagy csak a fiúét, vagy csak a lányét követhetik végig – egészen addig, amíg egybeér a két történet, és a nézők két csoportja is találkozik. Az olvasó azonban, szemben az előadás nézőjével, megismerheti mindkét történetet, és még az a lehetősége is megvan, hogy – újraolvasva a darabot – a valóság és a virtualitás egyre bonyolultabb szövevényét fedezze fel benne.