Háy János: VASÁRNAPI EBÉD
Tóth Krisztina: POKÉMON GO
Tasnádi István: KARTONPAPA
Pass Andrea: BEBÚJÓS
Hajdu Szabolcs: KÁLMÁN-NAP
Az Olvasópróba sorozat ötödik kötete látszólag szűkebb tematikát választ, mint a korábbiak: „csupán” a családi életre fókuszál. De erről a szűkebb körről a kötet drámaírói éppoly tágas szemlélettel beszélnek, mint a korábbi antológiák szerzői. Mert életünk elsődleges színtere a család, ahol a legalapvetőbb emberi kérdések merülnek fel.
A kötetben összegyűjtött családtörténetek változatos módon beszélnek a férfi-nő viszonyok variációiról, azokról az életszövetségekről, amelyeket egyre nagyobb próba alá vet az idő. És beszélnek a szülő-gyerek kapcsolatokról, amelyek az életkor előrehaladtával változnak, de összességében a generációk egymáshoz való viszonyát rajzolják ki. Azt a kérdést is feszegetik ezek a történetek, hogy vannak-e olyan minták, emberi értékek, amelyeket a nemzedékek (tudatosan vagy éppen szándéktalanul) átörökíteni próbálnak. És ha ezek az értékek nemcsak
banális fecsegéssé koptatott közhelyek, hanem tényleges emberi tartalmak, akkor vajon támasztékot jelentenek-e az élethez, vagy épp leküzdendő akadályként tornyosulnak az egyén elé? Vissza-visszatérő kérdés a darabokban, hogy a kis- és nagycsaládokba belesimulni érdemes-e, vagy épp ki kellene lépni belőlük. Lázadni a szülők ellen, vagy elfogadni őket irritáló hibáikkal együtt? Lezárni egy nem működő párkapcsolatot, vagy kompromisszumot kötni a lehetséges jövő érdekében? A kötetben olvasható darabok más-más hangsúllyal beszélnek minderről.
Háy János: Vasárnapi ebéd
Háy János Vasárnapi ebédje ismerős helyzetekből, banális problémákból, közhelyes megszólalásokból építi fel világát. Csupa környezetünkből ismerős figurát, mindennapjainkban ismétlődő szituációt látunk – épp ezért nehéz átlátni rajtuk. A darab hősnője látszólag jó időben hoz meg kényszerű döntéseket: kilép egy rossz házasságból, a fiával együtt önálló életbe kezd, új lakást szerez, közben újabb kapcsolatot keres. Majd új családot alapít: házasságot köt, gyerekei születnek.
A Vasárnapi ebéd rejtett főszereplője az idő (a darab 10-12 év történetét fogja át), amely nem a régi értékeket erodálja, hanem egyszerűen csak láthatóvá teszi azt az ürességet, amely addig is kitöltötte az életet. A darab hősnője végül ugyanoda jut, ahonnan elmenekült: ugyanazokat a mondatokat vágja a férje fejéhez, ugyanaz a számonkérés süt belőle, mint az első házassá-gában. Háynál valahogy mindenki a másiktól várja azt, amit önmagában sem talál. A darab szerkezetét az üresség rituáléi adják: a családi élet kiürült formái, a rendszeresen ismétlődő vasárnapi ebédek és az évről évre megtartott karácsonyi összejövetelek. Amikor nem történik semmi. Nincs mit mondani a másiknak, mert a távolság, ami a családtagok között tátong, nagyobb, mint a kohézió (vagy mondjuk inkább: a szeretet?), amely összetarthatná őket.
Tóth Krisztina: Pokémon go
A családi életet a Pokémon go is társas magányként jeleníti meg – ez az egyetlen közös a különböző nemzedékekben. A darab főszereplője egy középkorú házaspár, akik egy vidéki kisváros panellakásának nyolcadik emeletén várják, hogy megtörténjen a csoda, és egyszer elkerüljenek innen. A változáshoz a reményt a szülői ház értékesítése adhatná, de a nagymama a maga energikus elesettségével még egyáltalán nem készül lezárni az életét. Kérlelhetetlen
keménységgel osztogatja vélt igazságait, anélkül hogy saját magán kívül bárkire is tekintettel lenne. Ő a betonszilárdságú múltban él (amely azonban – elég csak a nagypapa olvasatlan levelezésére gondolni – rengeteg titkot rejt). A házaspár elvágyódik abból az életből, amit hosszas küzdelmekkel építettek fel maguknak, és amely már nem nyit semmiféle távlatot számukra, mert elhasználódott minden, ami valaha összekötötte őket.
A gyerekek nemzedéke még a helyét keresi. Fiatalok, tehetségesek, és azt remélik, hogy van dolguk a világban. A házaspár fia a fővárosban, a színművészeti egyetemen tanul, és erős kisebbségi komplexusok gyötrik, akárcsak barátnőjét, aki egy vidéki családból érkezett a verés és az abúzus elől menekülve. A lány a címadó telefonos játékba menekül, a fiú pedig fokoza-tosan szembesül saját családjának eltitkolt múltjával. Végül mindenki magára marad a rátörő bajokkal, váratlan problémákkal. És aki segíteni jelentkezik, aki mindenkinek apja helyett apja, a mindenre kész megoldást szállító szomszéd nemcsak elmélyíti, hanem egyenesen a tragédia felé taszítja a válságot.
Tóth Krisztina valós tapasztalatokból építette fel izgalmas szituációkkal, valódi emberekkel, tényleges életproblémákkal teli darabját, amelynek a hangvétele is eredeti. Természetes módon egészíti ki benne egymást a komor, tragédiába hajló kilátástalanság és a groteszk humor. „Mulatságos a darab, ugyanakkor mélyen megüli a szívet.”
Tasnádi István: Kartonpapa
A banalitásokat még határozottabban a groteszk felé tolja el Tasnádi István darabja. A Karton-papa eleve egy abszurd ötletre épül. Egy középkorú asszony, aki nemrég temette el a férjét, különös módját választja a gyászmunkának: mivel képtelen elfogadni a családfő hiányát, ezért kivágja kartonból, és úgy viselkedik vele, mintha még mindig élne. Magával viszi akkor is, amikor látogatóba megy a testvéréhez és annak családjához.
A Kartonpapából az sejthető, hogy a hierarchikus családmodell összetartja ugyan a tagjait, de lelkileg megnyomorítja őket, míg a szabadelvű modell nem avatkozik bele drasztikusan a tagjai életébe, de épp ezért magára is hagyja őket. Mindkét változat tévútnak bizonyul, és a mindent eluraló káoszból egy új rend igénye fogalmazódik meg a darab végén – ironikusan és fenye-getően.
Pass Andrea: Bebújós
elmélyíti az a darab szövegében is megjelenő ötlet, hogy a gyerekeket és a szüleiket ugyanazok a színészek játsszák.)
De a szülők figyelnek a gyerekeikre, így idővel felmerül a gyanú, hogy valami bűnös dolog zajlik az óvodások között. Az igazság kiderítésének kísérletében a bűnbakképzés mindennapi mechanizmusai lépnek működésbe, féligazságokra és látszatokra épül a megbélyegzés, amely ellen nincs védekezés, mert attól csak maga a vád tűnik bizonyítottnak. És miközben a felnőttek az óvodások nyugalmát próbálják megvédeni, egymás között apró kis csalásokat, alig észre-vehető aljasságokat, árulásokat követnek el. Olyan mindennapi érvényesülési technikákat alkal-maznak, amelyek társadalmi szinten működve kilátástalanná teszik az emberi igazságok érvény-re juttatását. Ami a mindennapok szintjén csak apró, megbocsátható aljasságnak tűnik, az össztársadalmi szinten élhetetlenné teszi az életet.
Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Pass Andrea játékos, lírai groteszkbe hajló darabjához hasonló hangulatú Hajdu Szabolcs Kálmán-napja, amely az Olvasópróba előző kötetében olvasható Ernelláék Farkaséknál folyta-tásának is tekinthető. Egyik darabnak sincs végigmesélhető története, de a markánsan megra-gadott szituációkban emlékezetes alakok jelennek meg, akik valóságos életproblémákról hitele-sen beszélnek.
A Kálmán-nap is egyszerű helyzetből indul ki: névnapot ünnepelni érkezik Kálmánékhoz egy baráti házaspár. A banális beszélgetésekben nincsenek különösebb késztetések, szándékok, senki nem akar semmi fontosat közölni, legfeljebb csak egy apró szívességet kérne (hogy jobb iskolába juttathassa a gyerekét). De a felszínes társalgás közben feltűnnek a pici elhallgatások, a végig nem mondott gondolatok. A nyugalmas felszín alól fel-felvillannak a párkapcsolati prob-lémák, amelyek mögött kisebb-nagyobb titkok rejtőznek. De nem úgy néznek szembe a szerep-lők az életükkel, hogy bármit is változtatni szeretnének rajta. A kapcsolataikról sem tudják biztosan, hogy megőrizni vagy meghaladni akarják őket, ám ezekben az alig mozduló – de mégis csak kérdés tárgyává váló – apró emberi viszonyokban ugyanúgy az emberi sors alapvető
kérdései merülnek fel, mint a kötet többi darabjában.