Pap Gábor Papesz: A dramatikus zene felfedezése
Pap Gábor több mint negyedszázada foglalkozik színházzal és zenével – pontosabban: a zenével a színházban. Dolgozott színházi zeneszerzőként, rendezőként, emellett elhivatott pedagógus is: tanít középiskolában és egyetemeken, de számos workshopot tartott felnőtteknek is, magyar és nemzetközi színtéren egyaránt. Színházi alkotóként dolgozott profikkal (kőszínházi és független színházi társulatokkal) és amatőrökkel (gyerekszínjátszókkal és középiskolásokkal) is. 2007-ben alkotótársaival együtt egy független társulatot alapított, mely hivatásszerűen és kollektíven keresi-kutatja a zenével való színházcsinálás fortélyait. Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a Trainingspot Társulat számos sikeres, fesztiváldíjas előadást hozott létre, amelyek a zene és mozdulat, szöveg és zene, hang és gesztus közvetlen kommunikációjának lehetőségeire építettek. Ezen túl fontos törekvése a társulatnak, hogy ezen a sajátos, a magyar színházi életben egyedülálló színházi nyelven közvetlenül megszólítsa a középiskolás fiatalokat is, így vetve meg egy új színházi-nevelési irányzat, a zenés tantermi színház alapjait.
Pap Gábor alkotói és tanári tevékenysége már kezdetektől a térben cselekvő emberek és az őket körülvevő hangok elementáris viszonyának megismerésére irányult. Először csak a Vörösmarty Gimnázium drámatagozatán, majd különböző színházi képzéseken, illetve színházi előadások alkotó folyamatában alakult-formálódott a Dramatikus zenei gyakorlatok általa kifejlesztett módszere. Ennek lényege röviden, hogy különféle hangok (zajok, zörejek, effektek, zenei hangok, konkrét dallamok és beszéd) és gesztusok (mozdulatok, tekintetváltások, érintések) közvetlenül kommunikálnak egymással. Közös forrásuk az eszköz nélküli színész, aki így saját vokális lehetőségeinek határát is tágítja, saját hangjának hatását elevenen tapasztalja meg a mások gesztusaival való interakcióban. A kutatás terepe a közös improvizáció, amelyet követően a résztvevők együtt elemzik azt, hogy az egymással kölcsönhatásba került hang- és gesztusjelek létrehoztak-e valamiféle közös jelentést számukra. A kutatás során arra keresnek választ, hogy milyen lehetőségekkel bír egy jelenet akusztikus síkja, mennyiben képes megváltoztatni a látható (vagy más módon érzékelhető) metakommunikatív gesztusok jelentését. A kollektív színházi és a zenei-vokális improvizáció folyamata alatt szerzett tapasztalatokat azután közösen összegezve és elemezve eljutnak a színházi alapgesztusoktól a befejezett színházi kommunikációig.
Pap Gábor könyve egyszerre három aspektusból, tudományos, művészeti és pedagógiai vonatkozásaiban vizsgálja színház és zene közös világát, kitérve azon összművészeti jelenségekre is, melyek a színházat mint totális művészeti formát jellemzik. A kötet első nagyobb fejezetében a szerző egy rendkívül alapos teória révén (amely az Almási Miklós esztéta által megfogalmazott dramatológia első alkalmazásának tekinthető) kísérletet tesz arra, hogy konkrét zeneművek vizsgálatával a zenei jelenségek mélyszerkezetében is felfedezze, megtalálja a drámai elemet, mint az emberi szellemtől elidegeníthetetlen vonást. A dramaturgia fogalomrendszerével vizsgált zenei folyamatokban feltárt jelenségek komoly eszköztárat adhatnak a jövő színházi alkotóinak kezébe, hiszen általa információt nyerhetnek arról, hogy egy adott zenemű belső dramatikus struktúrájának megismerése révén milyen tartalmi és formai hatásokkal élhetnek egy adott színházi alkotáson belül.
A második fejezet összegzi azt a praxist, amelynek középpontjában a Dramatikus zenei gyakorlatok állnak. Itt olvasható az alapozó gyakorlatok részletes leírása, a különböző gyakorlattípusok mélységük szerint kategorizálva a szabályjátékoktól a kommunikációs funkción át haladva a komplex szituációs gyakorlatokig. Ezt követi a fontosabb zenei elemekkel (pl. dalokkal, ritmusképletekkel) való dramatikus tevékenységek leírása, valamint a speciálisan új zenés kompetenciákat adó színésztréningek tervezetei. Ezután olyan hosszabb időkeretben zajló projektek ismertetése következik, amelyek révén a leírt gyakorlatok hatékony építőköveivé válhatnak egy adott gyerek-, diák- vagy éppen professzionális színházi alkotófolyamatnak.
A könyv harmadik fejezetében Pap Gábor összefoglalja azokat a tapasztalatait, amelyeket a dramatikus zenei gyakorlatok és projektek alkalmazása során szerzett a színházi (nevelési) alkotómunkában, illetve a különböző szintű képzéseken, (közoktatásban, színész-szakképzéseken, valamint egyetemi és más felnőttképzéseken). Itt kapott helyet a Trainingspot Társulattal létrehozott új színházi műfaj, a zenés tantermi színház főbb eredményeinek, tanulságainak és jövőbeni irányainak bemutatása.