Párhuzamos világok. Kortárs magyar színdarabok

Jeli Viktória–Tasnádi István: kettős:játék

Hajós Zsuzsa–Kárpáti István: Szélben szállók

Gyulay Eszter–Kovács Krisztián–Scherer Péter: A gyáva

Pass Andrea: Újvilág

Az Olvasópróba sorozat második kötete – a hazai könyvkiadásban elsőként – olyan darabokat gyűjtött össze, amelyek eredendően a gyerekkorból már kinőtt, ám még a felnőttkor előtt álló fiatalok számára készültek. Szerzőik otthonosan mozognak a tizenévesek világában, pontosan értik problémáikat, és hitelesen beszélik nyelvüket. Ezáltal képesek megragadni valami lényegit a mai kamaszokat feszítő kérdésekből úgy, hogy az a felnőtteket is érdekelje.

A kötet első darabja, Jeli Viktória és Tasnádi István közös munkája valójában két egyenrangú, önállóan is olvasható dráma. Így fogta fel ezt az ősbemutató is: a nézők a párhuzamosan futó történetek közül véletlenszerűen vagy csak a fiúét, vagy csak a lányét követhetik végig – egészen addig, amíg egybeér a két történet, és a nézők két csoportja is találkozik. Az olvasó azonban, szemben az előadás nézőjével, megismerheti mindkét történetet, és még az a lehetősége is megvan, hogy – újraolvasva a darabot – a valóság és a virtualitás egyre bonyolultabb szövevényét fedezze fel benne.

A kötet következő darabja, a Szélben szállók igazi különlegesség: először jelenik meg ugyanis könyvben színházi nevelési előadás szövege. A műfaj legfőbb jellemzője, hogy szerves dramaturgiai egységet képeznek benne a színházi jelenetek és a feldolgozó részek. A színészi improvizációkból születő darabot a rendező Kárpáti István és a színész-drámatanár Hajós Zsuzsa öntötte végső formába.

Ugyancsak nagy szerepet kapott a színészi improvizáció a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös produkciójában. A gyáva végső változatát Gyulay Eszter gyúrta össze a próbák során születő szövegekből, illetve Gáll Szabolcs Balázs könyvéből. A darab középpontjában egy drogos fiú története áll, amely a könnyű drogoktól vezet „a medence alján” át a kilábalásig.

A Párhuzamos világok záró darabja abban az évben (1999 első felében) játszódik, amikor nagy valószínűséggel éppen csak megszülettek azok a fiatalok, akiknek készült a Mentőcsónak előadása. Az Újvilág egy szélsőséges mozgalom születésének történetét mondja el, emberi és gondolkodásbeli eredőit keresi. De nemcsak a tizenévesekről, hanem rólunk is szól: egy nemzedék kudarcáról és az utánuk jövők kételyeiről és útkereséséről.