Családtörténetek. Mai magyar színdarabok

Családtörténetek. Mai magyar színdarabok (Olvasópróba 5.)

Háy János: VASÁRNAPI EBÉD

Tóth Krisztina: POKÉMON GO

Tasnádi István: KARTONPAPA

Pass Andrea: BEBÚJÓS

Hajdu Szabolcs: KÁLMÁN-NAP

Az Olvasópróba sorozat ötödik kötete látszólag szűkebb tematikát választ, mint a korábbiak: „csupán” a családi életre fókuszál. De erről a szűkebb körről a kötet drámaírói éppoly tágas szemlélettel beszélnek, mint a korábbi antológiák szerzői. Mert életünk elsődleges színtere a család, ahol a legalapvetőbb emberi kérdések merülnek fel.

A kötetben összegyűjtött családtörténetek változatos módon beszélnek a férfi-nő viszonyok variációiról, azokról az életszövetségekről, amelyeket egyre nagyobb próba alá vet az idő. És beszélnek a szülő-gyerek kapcsolatokról, amelyek az életkor előrehaladtával változnak, de összességében a generációk egymáshoz való viszonyát rajzolják ki. Azt a kérdést is feszegetik ezek a történetek, hogy vannak-e olyan minták, emberi értékek, amelyeket a nemzedékek (tudatosan vagy éppen szándéktalanul) átörökíteni próbálnak. És ha ezek az értékek nemcsak
banális fecsegéssé koptatott közhelyek, hanem tényleges emberi tartalmak, akkor vajon támasztékot jelentenek-e az élethez, vagy épp leküzdendő akadályként tornyosulnak az egyén elé? Vissza-visszatérő kérdés a darabokban, hogy a kis- és nagycsaládokba belesimulni érdemes-e, vagy épp ki kellene lépni belőlük. Lázadni a szülők ellen, vagy elfogadni őket irritáló hibáikkal együtt? Lezárni egy nem működő párkapcsolatot, vagy kompromisszumot kötni a lehetséges jövő érdekében? A kötetben olvasható darabok más-más hangsúllyal beszélnek minderről.

Háy János: Vasárnapi ebéd

Háy János Vasárnapi ebédje ismerős helyzetekből, banális problémákból, közhelyes megszólalásokból építi fel világát. Csupa környezetünkből ismerős figurát, mindennapjainkban ismétlődő szituációt látunk – épp ezért nehéz átlátni rajtuk. A darab hősnője látszólag jó időben hoz meg kényszerű döntéseket: kilép egy rossz házasságból, a fiával együtt önálló életbe kezd, új lakást szerez, közben újabb kapcsolatot keres. Majd új családot alapít: házasságot köt, gyerekei születnek.

A Vasárnapi ebéd rejtett főszereplője az idő (a darab 10-12 év történetét fogja át), amely nem a régi értékeket erodálja, hanem egyszerűen csak láthatóvá teszi azt az ürességet, amely addig is kitöltötte az életet. A darab hősnője végül ugyanoda jut, ahonnan elmenekült: ugyanazokat a mondatokat vágja a férje fejéhez, ugyanaz a számonkérés süt belőle, mint az első házassá-gában. Háynál valahogy mindenki a másiktól várja azt, amit önmagában sem talál. A darab szerkezetét az üresség rituáléi adják: a családi élet kiürült formái, a rendszeresen ismétlődő vasárnapi ebédek és az évről évre megtartott karácsonyi összejövetelek. Amikor nem történik semmi. Nincs mit mondani a másiknak, mert a távolság, ami a családtagok között tátong, nagyobb, mint a kohézió (vagy mondjuk inkább: a szeretet?), amely összetarthatná őket.

Tóth Krisztina: Pokémon go

A családi életet a Pokémon go is társas magányként jeleníti meg – ez az egyetlen közös a különböző nemzedékekben. A darab főszereplője egy középkorú házaspár, akik egy vidéki kisváros panellakásának nyolcadik emeletén várják, hogy megtörténjen a csoda, és egyszer elkerüljenek innen. A változáshoz a reményt a szülői ház értékesítése adhatná, de a nagymama a maga energikus elesettségével még egyáltalán nem készül lezárni az életét. Kérlelhetetlen
keménységgel osztogatja vélt igazságait, anélkül hogy saját magán kívül bárkire is tekintettel lenne. Ő a betonszilárdságú múltban él (amely azonban – elég csak a nagypapa olvasatlan levelezésére gondolni – rengeteg titkot rejt). A házaspár elvágyódik abból az életből, amit hosszas küzdelmekkel építettek fel maguknak, és amely már nem nyit semmiféle távlatot számukra, mert elhasználódott minden, ami valaha összekötötte őket.

A gyerekek nemzedéke még a helyét keresi. Fiatalok, tehetségesek, és azt remélik, hogy van dolguk a világban. A házaspár fia a fővárosban, a színművészeti egyetemen tanul, és erős kisebbségi komplexusok gyötrik, akárcsak barátnőjét, aki egy vidéki családból érkezett a verés és az abúzus elől menekülve. A lány a címadó telefonos játékba menekül, a fiú pedig fokoza-tosan szembesül saját családjának eltitkolt múltjával. Végül mindenki magára marad a rátörő bajokkal, váratlan problémákkal. És aki segíteni jelentkezik, aki mindenkinek apja helyett apja, a mindenre kész megoldást szállító szomszéd nemcsak elmélyíti, hanem egyenesen a tragédia felé taszítja a válságot.

Tóth Krisztina valós tapasztalatokból építette fel izgalmas szituációkkal, valódi emberekkel, tényleges életproblémákkal teli darabját, amelynek a hangvétele is eredeti. Természetes módon egészíti ki benne egymást a komor, tragédiába hajló kilátástalanság és a groteszk humor. „Mulatságos a darab, ugyanakkor mélyen megüli a szívet.”

Tasnádi István: Kartonpapa

A banalitásokat még határozottabban a groteszk felé tolja el Tasnádi István darabja. A Karton-papa eleve egy abszurd ötletre épül. Egy középkorú asszony, aki nemrég temette el a férjét, különös módját választja a gyászmunkának: mivel képtelen elfogadni a családfő hiányát, ezért kivágja kartonból, és úgy viselkedik vele, mintha még mindig élne. Magával viszi akkor is, amikor látogatóba megy a testvéréhez és annak családjához.

Az ünnepi ebéd egyre feszültebbé válik, és a szóváltások közben egyre több derül ki a két család titkairól, az életüket átszövő apróbb-nagyobb hazugságokból. Az például, hogy a szeretett férj valójában rettegésben tartotta családját, fia és felesége gondolkodás nélkül hajtották végre parancsait, s ha mégis önállóan akartak cselekedni, akkor elnyerték büntetésüket. Ebben a hierarchikus kapcsolatokra épülő családban egy erősen konzervatív életszemlélet érvényesült.
Amásik családban ezzel szemben egyfajta liberális szemlélet működött. De az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás itt is egyre nehezebbnek bizonyult,és az idő múlásával eltűntek azok
a közös pontok, amelyek korábban közösségetteremtettek a család tagjai között. Így ez a család is a széthullás szélére jutott,akárcsak a másik, amely elvesztette a középpontját jelentő tekintélyszemélyt.

A Kartonpapából az sejthető, hogy a hierarchikus családmodell összetartja ugyan a tagjait, de lelkileg megnyomorítja őket, míg a szabadelvű modell nem avatkozik bele drasztikusan a tagjai életébe, de épp ezért magára is hagyja őket. Mindkét változat tévútnak bizonyul, és a mindent eluraló káoszból egy új rend igénye fogalmazódik meg a darab végén – ironikusan és fenye-getően.

Pass Andrea: Bebújós

Pass Andrea darabja nem egy családot, hanem egy óvodai csoportot állít a középpontjába.
A Bebújós olyan világot ábrázol, ahol látszólag minden rendbenvan. Középosztálybeli, rende-zett(nek tűnő) családok gyerekei járnak az óvodába(bár köztük is több a csonka család), ezért is különös, hogy mennyi szorongásél ezekbena gyerekekben. Mert amikor magukra maradnak, furcsa játékokbakezdenek, amelyekben ijesztően és hitelesen jelenik meg a felnőttek világa. (Ezt

elmélyíti az a darab szövegében is megjelenő ötlet, hogy a gyerekeket és a szüleiket ugyanazok a színészek játsszák.)

De a szülők figyelnek a gyerekeikre, így idővel felmerül a gyanú, hogy valami bűnös dolog zajlik az óvodások között. Az igazság kiderítésének kísérletében a bűnbakképzés mindennapi mechanizmusai lépnek működésbe, féligazságokra és látszatokra épül a megbélyegzés, amely ellen nincs védekezés, mert attól csak maga a vád tűnik bizonyítottnak. És miközben a felnőttek az óvodások nyugalmát próbálják megvédeni, egymás között apró kis csalásokat, alig észre-vehető aljasságokat, árulásokat követnek el. Olyan mindennapi érvényesülési technikákat alkal-maznak, amelyek társadalmi szinten működve kilátástalanná teszik az emberi igazságok érvény-re juttatását. Ami a mindennapok szintjén csak apró, megbocsátható aljasságnak tűnik, az össztársadalmi szinten élhetetlenné teszi az életet.

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap

Pass Andrea játékos, lírai groteszkbe hajló darabjához hasonló hangulatú Hajdu Szabolcs Kálmán-napja, amely az Olvasópróba előző kötetében olvasható Ernelláék Farkaséknál folyta-tásának is tekinthető. Egyik darabnak sincs végigmesélhető története, de a markánsan megra-gadott szituációkban emlékezetes alakok jelennek meg, akik valóságos életproblémákról hitele-sen beszélnek.

A Kálmán-nap is egyszerű helyzetből indul ki: névnapot ünnepelni érkezik Kálmánékhoz egy baráti házaspár. A banális beszélgetésekben nincsenek különösebb késztetések, szándékok, senki nem akar semmi fontosat közölni, legfeljebb csak egy apró szívességet kérne (hogy jobb iskolába juttathassa a gyerekét). De a felszínes társalgás közben feltűnnek a pici elhallgatások, a végig nem mondott gondolatok. A nyugalmas felszín alól fel-felvillannak a párkapcsolati prob-lémák, amelyek mögött kisebb-nagyobb titkok rejtőznek. De nem úgy néznek szembe a szerep-lők az életükkel, hogy bármit is változtatni szeretnének rajta. A kapcsolataikról sem tudják biztosan, hogy megőrizni vagy meghaladni akarják őket, ám ezekben az alig mozduló – de mégis csak kérdés tárgyává váló – apró emberi viszonyokban ugyanúgy az emberi sors alapvető
kérdései merülnek fel, mint a kötet többi darabjában.